Váci úttörők

0
183
Látta

A váci úttörőház Glóbusz klubja százezer levelet kapott a Szovjetunióból. Százezer levélre százezer barát válaszolt.
Az egyik boríték Sólyomszemhez jutott el, akit feleltetéskor csak Tar Zoltánként említenek. A feladó: Valja Parhomenko. Kerecs.„U minya papa, mama i brat! “Mi a szösz?! Hát ezt miért kell külön megírnia?
Elég lett volna annyi: van egy bátyám is!

Tudod, dorogoj Zoli, nálunk alig van család, ahonnan ne esett volna el valaki a háborúban. Sokan apjukat, anyjukat elvesztették. Az én legidősebb bátyám is meghalt, Szevasztopol védelménél,
“„Bocsáss meg Válja, ezt nem tudtam. Mondd csak, te mi leszel az iskola után?
Én még nem döntöttem, vagy régész, vagy színész.”Válja hamarabb döntött. Szép, lila tintával körmölte le a harmadik levelet.„Én űrhajós leszek.
A legfontosabb már megvan. A nevem. Én is Válja vagyok, mint Tyereskova. Szása, a bátyám, nagyon megörült, amikor hallotta, hogy te is régész akarsz lenni. Szerinte pont olyan barátra van szükségem, mint te.”
Szása írt Zolinak: „Csak minél előbb döntsd el, minek készülsz, mert ha mindkettőt akarod, akkor egyiket sem akarod igazán.”Zoli újabban naplót is ír. Nem is egyet.
Az őrsben rábízták a naplóvezetést, de egy füst alatt titkos feljegyzéseket is készít.
Csak saját magának.„Válja nagyon kedves lány. Az egész osztály odavolt, amikor bevittem a kozákbabát meg a fafaragást. Küldött egy fényképet is. Ideragasztom a naplómba.
Nemcsak kedves, hanem szép lány is.

“Levél, Válja címére, október 4-i keltezéssel: „Gratulálok születésnapodon. Érdekes, hogy ugyanazon nap születtél, mint amikor a szputnyikot fellőtték. Az őrsön egy szputnyikot faragott ki, ezt az ajándékot küldjük el Moszkvába.
“A válasz tegnapelőtt érkezett meg.„Ezennel meghívlak a nyárra.
A csapat hajón megy Batumiig, aztán felmászunk a Kaukázusba. Megbeszéltem, te is jöhetsz.”Magánlevelekbe általában illetlenség beleolvasni. Ez most kivétel. Hiszen ezekben a lapokban nincsen semmi különös.
Csak annyi, hogy Sólyomszem, titkos törzsfőnök, az osztályválogatott jobbszélsője, őrsi krónikás, barkácsművész és jövendő régész összebarátkozott egy copfos kislánnyal, aki a polgárháború legendás hírű hősének távoli rokona.
Van köztük cirka ezer kilométer, de ez persze nem zavarja őket.
Százezren írnak hasonló leveleket.
Barátok. S a legszebb, hogy ebben sincsen semmi különös.

ALAKSZA TAMÁS
Lengyel Miklós felvételei

Előző cikkKókai esték
Következő cikkSikeres akarnokok?
MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here