Ivan Andrejevics Krilov – Miért alszik a medve télen?

0
275
Látta

Réges-régen történt, amit most itt elmesélek, egy tavaszon a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a néha kaptárakra felügyel. A méhecskék ugyanis panasszal fordultak az erdő lakóihoz, hogy valamiféle ismeretlen tettes a távollétükben folyton dézsmálja a mézet.
Mindenki ott volt bizony, aki valamit is számított az erdőben. Ott volt az ezermester harkály, ott volt a róka, ott voltak az őzek, a farka sok, mert ebben a régi, mesebeli időben még békességben éltek egymás mellett valamennyien.
Egy hosszú fülű nyuszi volt az értekezlet elnöke.
— Azért gyűltünk itt össze — pislogott álmosan —, hogy ki nevezzük a méhkaptárak őrizőjét.
Ugyan ki vállalkozna erre a megtisztelő feladatra közületek?
A meghívottak között ott volt természetesen Miska medve is, vadonatúj, pompás barna öltönyében. A nyuszi kérdését néma csend követte, senki sem sietett jelentkezni, mert hiszen mindenki éppen eléggé el volt foglalva az erdőben.
— Nos, hát ha senki nem vállalja — dörmögte Miska medve —, én hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot az erdő lakóinak kedvéért!
Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Méltóságteljesen, szorgalmasan látta el a feladatát — legalábbis ezt híresztelte magáról —, mert bárki merészkedett a méhkaptárak közelébe, mindenkit sorra elzavart.
Mindez a nagy fáradság hiábavaló volt mégis, mert a méhek ismét elmentek az állatok tanácsához# és bejelentették, hogy érthetetlen módon mindennap kevesebb lesz a méz a kaptárakban. Egyben azt is kérték, hogy mielőbb sürgősen vizsgálják ki az ügyet.
Egy reggel három kiküldött: egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül, hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. A veréb előreröpült, s méghozzá olyan nesztelenül, hogy Miska nem vette észre. Pedig ha észrevette volna, biztosan abbahagyja a torkoskodást, mert talán mondanom sem kell: ő volt ám a méhkaptárak dézsmálója!
A veréb sietve repült vissza, és mindezt íziben közölte a rókával meg a nyuszival. Újra összehívták tehát az állatok tanácsát, és az összes állat jelenlétében megfosztották Miskát mézőrzői tisztségétől. Sőt, büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába, ott kellett tartózkodnia egész télen át —ezt a bölcs ítéletet hozták —, hogy semmiféle újabb kópéságot ne követhessen el.
Azóta alszik — mert mi mást is tehetne? — a medve télen mindig    a    barlangjában.
Azonban hiába tiltották el a méztől, azért ő bizony mégis szereti. És hacsak teheti: jól a mézesköcsög aljára

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here